Felhívás

Alábbiakban ajánlok egy felhívást, mely méltó módon a Békéscsabai Jókai Színházban, A kőszívű ember fiai című történelmi színmű díszbemutatóján indult útjára.

A felhívás egy civil, közösségi összefogásról szól, melyre a mai világban nagy-nagy szükség van.

Én már támogattam ezt a kezdeményezést, és arra kérem Önt, hogy lehetőségéhez képest váljon támogatóvá 10.000,- Ft-os átutalással. Amennyiben megteheti, legyen bronz (100.000,- Ft-ig), ezüst (500.000,- Ft-ig), arany (1.000.000,- Ft-ig), vagy akár gyémánt fokozatú (1.000.000,- Ft-tól) támogatója e nemes ügynek. Tegye ezt azért, mert a múlt ápolása nélkül, nincs jövő sem és azért is, hogy neve az enyém mellett kerüljön fel a kápolna falára és abba a könyvbe, amelyik annak az 56 alapítónak emlékére kerül kiadásra, akik a kőszívű ember fiaiként, majd unokáiként, vadászként és hazafiként hozzájárultak az ország függetlenségének kivívásához.

Ez egy alulról jövő kezdeményezés, mely csak a mi segítségünkkel érheti el célját!

1849. október 6-án, Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét, a Nagy-csákói Batthyány kastély tulajdonosának nagybátyját.

Támogatásával és egy levél továbbküldésével járuljunk hozzá, hogy 2013. október 6-án, a Batthyány kastély felújított kápolnájában megtartott ökumenikus istentisztelet keretében a kőszívű ember leszármazottainak büszkeségével örülhessünk egy összefogás sikerének, egy történelmi zarándokhely létrejöttének és egy hányatott sorsú műemlék megmentésének.

Köszönettel:

Dankó Béla                                                                                            polgármester                                                                                                                                                                             Kondoros

 

Az alapítványról, a kastélyról, a falkavadász társaságról és a támogatás alakulásáról a most induló www.alfoldivadasztarsulat.hu honlapon lehet információt beszerezni. szerezni.                          

Támogatását a következő számlára küldheti: 11733058-20027557, külföldről a IBAN: HU50 1173 3058 2002 7557 0000 0000 BIC(SWIFT) KÓD: OTPVHUHB                                         

Támogatása esetén adatait küldje el a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre, hogy az alapítvány az Ön adóigazolását ki tudja állítani.

 

 Bővebben: Felhívás

 

Bővebben: Felhívás

Bővebben: Felhívás

Bővebben: Felhívás

 

A Batthyány-fa árnyékában

 


 

Kondoros déli határrészén, a nagymajori kastélyban található egy történelmi fa, mely ellenáll az idő viharainak. Szilárd, méltóságteljes, nem hajlik el, hasonlóan telepítőjéhez Batthyány Lajoshoz az első független magyar kormány miniszterelnökéhez. A fát Batthyány Lajos akkor ültette, amikor unokaöccsét, Batthyány Lászlót. a birtok tulajdonosát látogatta meg Nagymajorban. A vadászkastély mélyebb titkokat is rejt magában, hiszen a pozsonyi reformországgyűlések előtt a tiszántúli bárók, grófok többször találkoztak itt, és jelöltek ki követeket.

 

A szabadságharc bukása után, a Bach-korszakban már titokban kellett az összejöveteleket megszervezni, megtartani, ürügyként a vadászatot használták fel erre. Megalakították a Csákó-Pesti Falkavadász Társaságot, de a vadászatok, vagyis a találkozók komoly gyanút ébresztettek az osztrákokban. Nem bíztak semmit a véletlenre az osztrákok, és a betyárok megfigyelésének jelszavával zsandárkaszárnyát építettek fel a csárdával szemben. (Jelenleg ez Kondoros községházépülete.) Elsősorban azonban nem a betyárokat, hanem azt figyelték, kik fordulnak meg a nagymajori vadászkastélyban. Mivel ez a megoldás sem nyújtott teljes biztonságot számukra, 150 osztrák katonát kívántak a kastélyba telepíteni. Batthyány László erre így reagált: „Inkább 150 agarat, mint 150 osztrák katonát!” A császáriak ezt a kijelentést nem bocsátották meg neki, és tettek arról, hogy „megszabaduljon” birtokától.   

 

  

 

Csákó és az alföldi vadászat

 

Csákó és az alföldi vadászat

 

-Negyven – éves emlékek –

 

- A  „Szarvas és Vidéke” eredeti tárczája -
Közli : Egy öreg vadász.

 

 

 

Csákó, a termékeny és szép Békésmegye pusztáinak egyike, mát ezelőtt 40 évvel élénken látogatott vadászterülete volt a magyar főúri világnak s szereplése szorosan összefügg az Alföldi vadásztársaság történetével.

 

Már 1851-től kezdve évenként 6-8 hétig 20-30 vadász tartózkodott a pusztán s ugyanannyi lovas száguldozva követte a szép rónán a derék falkákat.

 

Szükségtelen elmondanom, hogy hazánkban már 1848. előtt is virágzott a vadászat, mert hiszen ki ne ismerte, vagy ne hallotta volna hírét az Eszterházy hg., Károlyi István gr. fóti, Pejachevich Péter gr. rumai rókakipó-falkáinknak, s ki ne tudná, hogy Pesten és Kolozsvártt vadász-társulatok léteztek, melyeknek egyike szarvasokat, másika nyulakat vadászott ; s végre ismeretes az is, hogy Körös-Ladányban Wenkheim b. testvérek, Kis-Béren Batthyányi Kázmér gr., Mácsán Csernyoics Péter nyúlkopó-falkákat tartottak.

 

1848. mindezeknek véget vetett, s egy csapással megszüntette a vadászatot. De csoda-e, hogy ez igy történt? Az 1848-iki európai nagy események mindenki figyelmét elvonták egyébről, s kizárólag önmagukra irányozták. A forradalom ugyan mindenkit, de azokat, kik a vadászatot főleg pártolták, kik azt legszenvedélyesben űzték, talán legérzékenyebben találta ; a birtokviszonyok meröben megváltoztak, s ott, hol rövid idővel az előtt a gazdaság folytatására elég erő volt, az végkép kimerülvén, új erőt kelle teremteni.

 

Az ember természetében fekszik, miként első pillanatban minden csapást, minden veszteséget nagyobbnak szokott tartani, mint a menő, s hogy nagyságát, horderejét csak később, midőn t. i. már hozzá szokott, midőn első megrémültéből magához tért, képes csak valóban megítélni. Az 1848-iki események váratlanul lépték meg a magyar földbirtokos-osztályt, jövedelmeinek nagy része megszünt, gazdasága megakadt, s hirtelen azt sem tudja, miként s mivel folytatandja azt; és így csoda-e, hogy a többség azt vélte, miszerint vagyonában merőben megbukott, és hogy nemcsak a kissé költségesb mulatságokat, hanem még a szükségesnek egy részét is kénytelen leend nélkülözni. A vadászistállók 4-5 lóról kettőre apadtak, a kopók agyonverettek, s ott, hol csak hat hóval azelőtt a falkavezető kürtjének vig hangja, a vadászlovak nyugtalan horkolása, s a falka türelmetlen orditása az egész vidéket fölelevenítették, síri csend uralkodott, s minden élénk mozgalom végbúcsút látszott venni.

 

Így szüntette meg honunkban az események rohama a vadászatokat.

 

A vadászok legszenvedélyesbike, a legvérmesebb sem remélte, hogy még valaha meghallandja az új életre ébresztő hallyho-t, vagy hogy derék vadászlován, akadályokkal s egyéb nehézségekkel semmit sem gondolva, követendi a fölvert vadat harmonicus ordítással hajtó falkát. Vége, vége mindennek!  - volt azon általános fölkiáltás, melyet minden vadász ajkáról hangozni hallottunk, s ha néha-néha egy vérmesebb reményű, vadásztársait  >kitudjá<val merészelte vigasztalni, ezen a közvéleménnyé vált hiedelem elleni szózat, vagy ajnálkozó vállvonítással fogadtatott, vagy pedig, >szerencsétlen ábrándozó< volt reá a felet :álalános hiedelemmé válván, miszerint vagyoni állapotunk miatt alig sikerül többé a vadászatot föleleveníteni : s azok, kik utánunk következnek, nem ismervén ezen élvezetet, nem is fognak reá gondolni. Gyakran kellett tapasztalnom, hogy ha egy, vagy más vadászatra kerül a szó, a társalgás mindannyiszor – épen ugy, mint midőn egy a halál által körünkből örökre elraboltról beszélünk  - komoly, a szív legmélyebb rejtekéből kiemelkedő sóhajokkal fejeztetett be. Szóval : általános volt a vadászok elcsüggedése, és senki sem mert reményeket táplálni.

 

Azonban a sors mégis másként akart, s alig egy év lefolyása alatt az alföldön öt falka alakult.

 

A magyar sportsmenek közül már 1850-ben többen kezdettek a vadászatok helyreállítása lehetségéről beszélgetni E mulatság utáni vágyódás kifejlődésnek indult, s lassankint álalánossá kezdett válni. A kívánság, a fogékonyság megvolt, s csak ember hiányzott, ki a dolog élére állván, ezen eszmét megtestesítve.

 

Hány vállalat, hány terv bukik meg – vagy mondhatnám születik halva, mert nincs egyéniség, mely annak élére állana, és mert ha találkozik is oly ember, nincs benne elegendő erélyesség, nem bír elegendő népszerűséggel arra, hogy a magkezdett munkát kereszülvigye. Csak ember találkozzék, ki a föladatnak megfelel, és könnyen s minden erőmegfeszítés nélkül létesitendi azt, aminek már némi népszerűsége van, mit egyenkint elszórva képtelenek vagyunk elérni. Ezen állitásomat a mindennapi tapasztalás igazolni látszik.

 

Az újabb kort jellemző eszme, mely talán – sőt valószinűleg – régibb időkben is ismerve, de életbeléptetve sohasem volt : az essociatiók eszméje. Lassankint kezdettek az emberek arról meggyőződni, miszerint azon nagy czélon kívül, melynek a társaságot s államok alakulását köszönhetjük, s személy- s vagyonbátorság közös erőveli megvédésén kívül, vannak még egyéb, mind egyéni mind pedig ezáltal közvetítve az állam jóllétét is előmozdító föladatok, melyek csak azáltal jöhetnek éltre, ha az egyesek, kik magukra hagyva nagyobbszerű vállalatokat nem volnának képesek létesíteni, társulatokba olvadván, közös erővel egy czélra működnok. Ezen eszmének köszönhetjük mindazon nagyszerű s a közönségre nézve üdvös vállalatokat, melyek újabb időben létre hozattak.

 

De térjünk vissza az elindúlási pontra, térjönk vissza Csákó-, illetőleg a vadászatra.

 

Mint mondám, a régi vadászok már kezdtek egymás közt beszélgetni egy vadásztársulat alakításáról. s csak ember hiányzott még, ki e szóban levő eszmét létesítse, míg végre Wenkheim Béla b. személyében az is megkerűlt.

 

A lovagias Wenkheim Béla b., ki semmitől a mi szép és nemes, nem vonta meg pártolását, kit jellemeért mindenki tisztelt, nyájas modoráért pedig, a ki csak ismerte szerette is : volt az első, ki nemcsak a vadászat a legbiztosabb eszköz a lótenyésztés emelésére, nem különben a lovagias bátorság kifejlesztésére, az > Alföldi vadásztársulatot< alakitankó aláírási ívet nyitott, mely állal 1851-dik év első felében a kezdet biztostítva is volt.

 

Voltak ugyan még akkor is sokan, kik vezettetve részint egy nemétől a roszakaratnak, részint pedig félénkségből, ezen újonnan alakult társulatnak jövőt nem jósoltak, s talán ezen beszédek által a kevésbé szenvedélyes vadászokat az aláírástól vissza is riasztották, azonban Wenkheim Béla b. ismeretes erélyességével ezen akadályokat is legyőzte. Az ívet husszonnégyen írták alá, s elhatározták, miszerint a társulat számára helyről s kopókról kell rögön gondoskodni, s így az alföldi vadászatot életbe léptették.

 

Az első aláírók nevei következők : Amásy Dénes gr., Amásy Kálmán gr., Almásy Zsigmond, ifj. Battyány István gr., Battyány László gr., Bolza gr. testvérek, Csekonics János, Dőry Lajos b., Festetics Geiza gr., Inkey Zsigmond, Károlyi György gr., Károly Sándor gr., Kárász Imre, Rudnyánszy Iván b., Szálbek György, Szapáry Antal gr., Szapáry Gula gr., Szapáry István gr., Tomcsányi testvérek, Wenkheim Béla b., Wenkheim László b., Wenkheim Rudolf b., Wenkheim Viktor b., Zichy Aladár gr.

 

Következett tehát a másik s nehezebb föladat : a vadászat számára helyet találni. Ha nem volt könnyű aláírókat kapni, sokkal súlyosb lőn oly helyet nyerni, hol az ebek s annyi ló elhelyeztethetnek, és hol a vadászok számára szintén lehessen ha nem is bőségben, de a szükséges mennyiségben lakást találni. Városban vagy város közelében lehetetlen volt ezt keresni, mert a társaság jövedelme sokkal csekélyebb volt, hogysem magát ott fönntarthatta volna : pusztán pedig vagy faluban kinek van annyi helye, mennyit ily társaság igénybe vesz, és ha van is, hányadik az, ki épületeit oly hirtelen s oly könnyen nélkülözhetné? E nehézséget azonban a derék Batthyány László gr. csak hamar megszüntette, egyszerű felszóllitásra minden kérés nélkül legnagyobb készséggel ajánlván fül csákói pusztáján két hosszu, 120 lóra való istállót és saját pusztai szerény lakában, s egy tiszti melléképületben 8 szobát.

 

Az aláírások megvoltak, a társaság jövedelme 2800 pftra ment föl, hely is volt lovak, ebek és a lovasok számára ; most már csak falkáról s arról kellett gondoskodni, hogyan lehessen az egészet legkevesebb költséggel fönntartani. Hogy ez utolsó tekintetben Wenkheim Béla b., Batthyány László gr. és Tomcsányi Károly urak fáradhatlan szorgalmukkal legnagyobb hálára kötelezték a társaságot, azt annak minden egyes tagja kénytelen volt elismerni. A falka szeptember vége felé Angolországból megérkezett és már 1851.október 20-kán – Wenkheim Béla b., erélyessége s Batthyány László gr. áldozatkészsége folytán – hangzott is ennek víg csaholása a csákói rónán.        

 

 

 

Támogatóink

Az Alföldi Vadásztársulat  Közhasznú Alapítvány 2015. évi működését támogatta
emmi logo knea-logo k